Overview
Úgy gondoltam, ehhez a játékhoz nem egy “walkthrough” kell, hanem egy olyan “útmutató”, amely teljessé teszi a játék élvezetét azok számára is, akik nem túl járatosak az angol nyelvben. Ez a fordítás az első végigjátszásban szereplő szövegek fordítása, a fadoboz felnyitása utániakat is tervezem lefordítani, és feltenni ide.Ha bármilyen hibát, félrefordítást vagy magyartalanságot vesztek észre, nyugodtan írjátok meg kommentben. Én sem vagyok egy nagy angolos, pont ezért döntöttem úgy, hogy lefordítom, magamnak is. Mert a játék annyira tetszett, hogy nem volt elég számomra, hogy nagyjából értem. Minden szavát akartam érteni.
Bevezetés
Réges-régen az emberek a legkülönösebb módokon próbáltak futó pillantást vetni a jövőbe
Sötét szobákba zárkóztak
Nem vettek magukhoz ételt és italt
Az éjszaka közepén
kimerészkedtek a sötétségbe
a fekete fák közé
ahol különös teremtmények ólálkodtak
Hogy lássák, gazdagok lesznek-e
Hogy lássák, boldogok lesznek-e
Hogy lássák, életben maradnak-e
Hogy lássák, szeretve lesznek-e
A Malomnál (a lány)
– Hát itt vagy! Egész nap rád vártam.
Nem szabadna sapka nélkül mászkálnod egy ilyen hideg napon, mint ez.
Még lefagy a füled!
És én eléggé szeretem azt a személyt, akihez ezek a fülek tartoznak.
Látott valaki idejönni?
Ne légy buta, tudod, hogy nem szégyellek.
Ez nem… Én nagyon kedvellek.
De te és én különböző világból származunk.
Várja a válaszom. Azt mondtam, következő évben megkapja.
És ez ennek az évnek az utolsó napja…
Most igazságtalan vagy! Ez nekem sem könnyebb!
Nem szeretem, amikor ilyen vagy. Nyugodj le!
Hogy årsgång? Remélem viccelsz.
Emlékszel, mi történt az unokatestvéremmel, ugye?
Ígérd meg nekem, hogy nem teszel semmi bolondságot.
Nem kell tudnunk, mit hoz a jövő.
Siess vissza a házadba, és pihenj egy kicsit.
ENCIKLOPÉDIA – Year Walk (årsgång)
Az årsgång lényegében víziók kutatása volt azzal a céllal, hogy belepillantsanak a jövőbe. A szabályok igen szigorúak voltak, be nem tartásuk veszélyes volt, akár fatális következményekkel is járhatott.
Azt, hogy az årsgång gyakorlata hogyan alakult ki, rejtély övezi, de úgy tűnik az emberek Svédországban egészen a 19. század elejéig gyakorolták, bizonyos vidéki területeken pedig a 20. század elején is volt példa alkalmazására. Ez a határozottan pogány szokás valószínűleg több, mint ezer éve alakult ki. Az årsgång nagy regionális változatosságot mutatott, minden községben egy kicsit más volt a szokás, mint a következőben. De a variációk számos közös elemet hordoztak.
Az årsgångot nem lehetett akármilyen napon gyakorolni. Az évnek határozott napjain nyílt meg a kapu, általában ezek fontos ünnepnapokkal voltak kapcsolatban, mint a május elseje, Szent Iván éjszakája, szenteste vagy ami még gyakoribb volt, az újév. Az årsgångerek nem vehettek magukhoz semmilyen ételt vagy italt, amit ezeken a napokon szolgáltak fel – az áldozat nem volt csekély, hiszen akkoriban ezek a napok azon ritka alkalmak közé tartoztak, amikor az emberek asztalára bőséges és változatos ételek kerülhettek. Az årsgångereknek el kellett kerülniük a többi embert, és egy egész napig nem láthattak tüzet sem, úgyhogy általában bezárkóztak egy sötét szobába. Talán nem egy óriási áldozat Szent Iván éjszakáján, de egy hideg téli estén nem csak hogy kellemetlen, hanem veszélyes is. Ha az årsgånger követte ezeket a lépéseket, utána az éjszaka közepén el kellett hagynia a sötét szobáját – ez volt az utolsó lehetősége, hogy meghátráljon. Ha már kimerészkedett, nem volt visszaút.
Az årsgångernek a templom volt a célállomása. Odavezető útja során sok természetfeletti teremtménnyel találkozhatott, melyek fizikai, mentális és spirituális nehézségek elé állították. Ha végül átkelt temetőn, meghatározott irányokban kellett körbejárnia a templomot. Ez végül kinyitotta az årsgånger szemét a jövő látására, ugyanakkor előcsalta a Kyrkogrimet, a templom őrzőjét (egy állat szelleme, akit a templom megépültekor feláldoztak, hogy vigyázzon rá – a ford.).
Miután az årsgånger teljesítette az årsgångot, belepillanthatott a jövőt megjósló víziókba, melyek különböző módokon jelenhettek meg. Amikor elhagyta a temetőt, lehetséges volt, hogy sötét táncosok felvonulását látja, akik a legjobb templomi ruhájukat viselik. Ezek azokat az embereket szimbolizálták, akik meghaltak a következő évben. Visszatérő téma volt természetesen az årsgånger, aki saját szellemével találkozik az úton. Egy másik történet azt meséli, hogy az årsgånger újonnan kiásott sírokat látott. A szerelem is nagy szerepet játszott a víziókban, így gyakran találkoztak esküvői felvonulással vagy részt vettek jövőbeli esküvőjükön.
Egy testamentum a kései 19. századból egy Martin Nilsson nevű mentális betegről mesél, aki a látomásait túlvilági tapasztalatokként írta le: “Mielőtt láttam volna, mi fog történni a következő évben, a csillagok között éltem. Úgy tűnt számomra, több emberöltőnyit éltem ott. Mit törődjek a következő évvel? Az idő már lezárult.”
Napjainkra ez a szokás majdnem teljesen a feledésbe merült.
ENCIKLOPÉDIA – Huldra (Skogsrået)
A Huldra jól ismert lény a skandináv mitológiában, ám úgy tűnik, eredete még régebbre nyúlik vissza, oly időkre, amikor az ember még inkább az erdőkön élősködött, sem mint a földeken.
A Huldra az erdő őrzője volt. Ő óvta a fákat, növényeket és állatokat. Egy nagy, magányosan álló fára, melyet több kisebb fa vett körül gyakran tekintettek úgy, mint a Huldra otthonára – vagy magára a Huldrára. A legtöbb történetben ez a lény gyönyörű fiatal lány képében jelent meg. Ez azonban nem az igazi arca volt. Nagyon kevesen látták valódi alakjában, s még kevesebben élték meg, hogy beszéljenek róla. Gyakran szerepelt a leírásokban mint magányos, bánattal teli teremtmény. Kapcsolata az emberekkel rendkívül összetett volt.
Gyönyörű hangjával képes volt elbűvölni a férfiakat, s egyre mélyebbre és mélyebbre csalta őket az erdő sötétjébe, ahol vagy magához láncolta vagy megölte őket. Az a férfi, akit a Huldra megcsókolt, lassúvá és apatetikussá vált.
Néhány elbeszélés szerint a Huldra egy pozitív erő volt; ha egy vadász kedves volt hozzá, néha rálehelt a férfi puskájának csövére, amellyel megáldotta azt, hogy szerencsét hozzon az aznapi vadászathoz. A szénbányászok barátjukként tartották számon, aki megakadályozta, hogy a tűz szénkemencéjükből tovaterjedjen. A Huldra segítette azokat is, akik szívesen ajánlották fel neki saját vérüket, de ez veszélyes volt, mert előfordulhatott, hogy a Huldra az összes vérüket kiszívta.
A Huldra így egyaránt tehetett jót és rosszat. Elég nehéz volt megjósolni, hogy éppen segíteni vagy ártani akar, mert a saját szabályai szerint játszott.
ENCIKLOPÉDIA – The Brook Horse (Bäckahästen)
Svédország egy olyan ország, mely bővelkedik tavakban, folyókban és patakokban, ezért a svéd folklór bővelkedik olyan lényekben, melyek a sötét vízben élnek.
A Bäckahästen egy sápadt színű ló volt, mely patakokban és tavakban élt, gyermekekre várva, akik meglovagolják. A ló gerince nőtt minden egyes lovagló után, akit a háta tetejére csábított. Amikor a teremtmény megelégedett, visszabukott a víz alá a gyermekkel a hátán, így az megfulladt.
A Bäckahästennek sok közös vonása van Nixszel, a jóképű hegedűssel, aki fiatal lányokat csábított a víz alá, egyesek szerint ez a két mitológiai alak egy és ugyanaz volt. Úgy tűnik, ezt a teremtményt a felnőttek találták ki, hogy távol tartsák a gyerekeket attól, hogy túl közel játszanak a vízhez.
Egy a több szokatlan leírás közül egy Dalama északi területein mesélt történetben kerül elő. Egy fiatal férfi a szénégetőből, ahol dolgozott épp hazafelé tartott. Úgy döntött, megmosakszik a közeli patakban. A vízben egy furcsa követ talált, mely úgy nézett ki, mint egy apró gyermek. Felvette. A férfi ekkor észrevette, hogy nincs egyedül. Egy ló bámulta, mely két lábon járt. A ló kinyújtotta emberi kezét a férfi felé, mire az megrémült és elfutott, kunyhójáig meg sem állt. Otthonát két munkatársával is megosztotta. A férfi elmesélte a történteket két társának, akik kinevették, és részeg bolondnak nevezték. Megmutatta nekik a patakban talált követ, amelyen most semmi szokatlan nem látszott. A férfi végül átkozódva aludni tért. Amikor másnap a társai felkeltek, a férfit holtan találták meg ágyában; a tüdeje megtelt vízzel, s a kőnek nyoma veszett.
A Bäckahästen szinte mindig szorosan kapcsolódott a halálhoz, de nem mindig negatív módon. Egy szomorú népmese főszereplője, Lille Nils esetében a Bäckahästen volt az, aki végül hazavezette a kis Nils lelkét és így véget vetett a balszerencse hosszú láncolatának.
ENCIKLOPÉDIA – Mylings (Mylingen)
Az újszülöttgyilkosságok meglehetősen gyakoriak voltak Svédországban a 19. században és korábban. A két leggyakoribb ok az volt, hogy nem volt lehetőség egy újabb szájat etetni vagy a gyermek házasságon kívül fogant. Az ilyen szerencsétlen gyermekek lelkei Mylingokká váltak.
Általában a Mylingokat a saját anyjuk ölte meg, gyakorta olyan hajadonok, akik csak magukra számíthattak. A Mylingokat gyakran erdőkbe vitték ki, hogy ott aztán magukra maradva elpusztuljanak vagy az anyjuk a patakba, esetleg a lápba fojtotta őket.
Pár ilyen újszülött az “angyalteremtők” keze által halt meg. Az angyalteremtőnek a szegény anya fizetett azért, hogy találjon egy megfelelő otthont a csecsemőjének. Amikor az anya elment, a csecsemőt megölték.
A legkönnyebb módja annak, hogy az ember Mylingra bukkanjon, ha figyeli rémisztő, jajgató hangjukat. A Myling felveheti egy fénylabda alakját, hasonlót, mint az Irrbloss (skandináv will-o’-the wisp),(Magyarországon ördögszerető, egyfajta lidérc, észak-Magyarországon ludvércnek is hívják – a ford.), és tévútra vezeti a kíváncsi utazókat. Néha sírnak az anyjuk teje után, amely végre megszabadítaná őket.
Egy bergslageni történet szerint egy öreg farmer hazaútja során az erdőn ment keresztül, amikor is észrevett egy kis gyermeket, aki követte és ezt mondogatta: “Nagypapa, nagypapa, olyan éhes vagyok!” Az öreg megpróbált nem odafigyelni rá, de a gyermek folytatta a panaszkodást, így a farmer végül elvesztette türelmét. “Ha találsz valakit, aki megetet, akkor nem leszel éhes. De tőlem nem kapsz egy csepp tejet sem.” A gyermek elégedettnek látszott és elment. Amikor az öregember hazaért, lányát holtan találta a padlón, mellkasából vér folyt. A gyermek, akivel találkozott, a meggyilkolt unokájának szelleme volt.
Azt a személyt, aki végül átsegíti a Mylingeket a túloldalra, gyakran megajándékozzák. Bizonyos források szerint a Mylingot más természetfeletti lények csapták be, mint a koboldok… vagy ha megfulladtak – a Bäckahästen.
ENCIKLOPÉDIA – Night Raven (Nattravnen)
A dögevő madarak a skandináv mitológiában szorosan kötődnek a balszerencséhez és a halálhoz. Nem kivétel ez alól a Nattravn sem. Ezt a lényt nagy madárként képzelték el, éles csőrrel, néha hasadékokkal a szárnyán.
Ha egy ember keresztülnézett ezeken a nyílásokon, beteggé vált tőle. Más történetek egy hatalmas csontmadárról szólnak, melynek éhsége csillapíthatatlan volt. Az utazók, akik oly bolondak voltak, hogy kint éjszakáztak, főleg ünnepnapokon, mint a karácsony vagy újév, azt kockáztatták, hogy a szörnyű madár felfalja őket.
A Nattravn úgy is gyakran szerepel a történetekben, mint egy szokványos holló, amely ha leszállt egy házra, valaki rövidesen meghalt szörnyű láz következtében. Összességében a Nattravn alakja szorosan kapcsolódott a betegséggekkel. Ha a farmerek elküldték a gyermekeiket, hogy gyűjtsenek madártojásokat, körültekintőnek kellett lenniük, nehogy a Nattravn tojását is elvigyék. Azokat a tojásokat halálosnak tartották, de ha a gyermek nem volt biztos a tojás eredetében, megkopogtatta a tojást háromszor, majd azt mondta: “Ki veled, te gonosz szellem!” Ha a tojás a Nattravnhoz tartozott, ettől feketévé vált. A teremtmény nem csak a tojásokat fertőzte meg; hatalmába kerítette a madarakat is, főként a dögevőket.
Bizonyos források alapján a Nattravn egy ördögien kapzsi férfi szelleme volt, aki nem lett rendesen eltemetve. A kapzsisága a Nattravn csillogó tárgyak iránti ragaszkodásában mutatkozik meg.
ENCIKLOPÉDIA – Church Grims (Kyrkogrimen)
A svéd mitológiában kétségtelenül a Kyrkogrim a legkomplexebb és a legfélelmetesebb teremtmény.
Kevés ismeret áll rendelkezésünkre vele kapcsolatban, hiszen szerencsétlenséget hozott arra, aki beszélt róla. A Kyrkogrim megjelenése változatos volt, amelynek hátterében létrejöttének természete állhatott.
A középkorban, ha templomot építettek, gyakorta eltemettek a padlója alá egy még élő állatot – leginkább kecskét, hiszen akkoriban az viszonylag olcsó volt. Vannak olyan történetek is, melyekben bűnözőket temettek el élve, büntetésképp. Más változatok szerint a bűnöző szívét kivágták, majd egy állati csontvázba helyezték, melyet feláldoztak. A szív sok Kyrkogrimről szóló mítoszban szerepel központi elemként. Délsvéd területeken azt mesélték, hogy ha meg tudod érinteni a Kyrkogrim szívét, betekinthetsz a teremtés szemébe.
A Kyrkogrim védte a templomot a tolvajokkal és rablókkal szemben, de azért, mert a becsületes népek elkerülték a templomot éjszaka. Bizonyos történetek szerint, ha elég balszerencsés voltál, hogy az évben te legyél az utolsó, aki meghalt, a Kyrkogrimet kellett szolgálnod a következő évben.
Egyes történetek azt sugallják, hogy a Kyrkogrim egyáltalán nem volt őrző, inkább egyfajta parazita, amely a templom energiáján élősködött. Az emberek reményei, álmai és félelmei táplálták. Egy újabb, vitatott teória szerint a Kyrkogrim alakja egy névtelen bronzkori istenségből származott.
Csillagok között
már késő
nem lehet megváltoztatni
a döntést már meghozták
ne gyere közelebb
Én
már
nem
szeretlek
többé
Első végigjátszás vége (SPOILER-veszély)
minden le van írva
ami megtörtént
megváltoztatható
vidd el az üzenetet
az út
a titok rejtve van
északra a malomtól
délre a pataktól
emlékezz
a titok
északra a malomtól
délre a pataktól